A halgazdálkodás foszfor mérlege a Balatonban és az etetőanyagok használatának hatása
2022. január 3.
A kutatásban résztvevők:
Specziár András és Boros Gergely, BLKI
Nagy Gábor, Fodor Ferenc és Hamvasi Miklós, BHNP Zrt.
A civil szervezetek és a vízgazdálkodási szakemberek részéről, illetve már minisztériumi szinten is erőteljes érdeklődés tapasztalható azzal kapcsolatban, hogy megismerjük a horgászat során alkalmazott etetőanyagok szerepét vizeink tápanyagterhelésében. Ezen érdeklődés különösen a 2019. évi, nem várt balatoni algavirágzás kapcsán fokozódott. Voltak, akik az algásodás valószínű okai között számottevő tényezőként említették az etetőanyagok használatát, illetve szélsőséges nézetként napvilágra került olyan állítás is, miszerint jelenleg a horgászat lenne a tó fő szennyező forrása. Valójában azonban hazánkban eddig egyetlen objektív vizsgálat sem készült, amely be tudta volna mutatni a horgászat vizeink anyagforgalmára gyakorolt hatását.
Az etetőanyag használatának hatását nem helyes azonban önmagában értékelni, hiszen a halgazdálkodás tápanyagmérlege valójában négy, egymást is befolyásoló komponensből tevődik össze. A kifogott halak elvitele tápanyagot – elsősorban a foszfor a lényeges, így erre koncentrálunk – von ki a vízből, szintén tápanyag kivonás történik a halgazdálkodás részét képező haltetem eltávolítással, míg a haltelepítések és az etetőanyagok használata tápanyagot juttat a vízbe, azaz külső terhelést jelentenek.
A kérdések tisztázására a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. és a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet közös kutatásokba kezdett, amelyek első lépése a horgászat során felhasznált etetőanyag mennyiségének és összetételének felmérése volt. Jelen összefoglalóban ezen kutatás legfontosabb eredményeit összegezzük és áttekintjük az etetőanyag használat jelentette tápanyagterhelés mérséklésének lehetséges eszközeit.
Módszertan
A Balatonból kifogott halak mennyiségét a BHNP Zrt. és a NÉBIH adatbázisából (amely a fogási naplókból kinyert adatokon alapul), az eltávolított haltetemek és a telepített halak mennyiségét pedig a BHNP Zrt. veszélyes hulladék elszállítási bizonylatai és telepítési statisztikái alapján ismerjük. A szabadidős horgászathoz kapcsolódó etetőanyag felhasználásról a BHNP Zrt. és a BLKI munkatársai közösen végeztek kérdőíves felmérést 2020. december és 2021. január folyamán. A két nagy „bojlis” pontyfogó horgászversenyen (IBBC, NBBH) felhasznált etetőanyag mennyiségét pedig a BHNP Zrt. munkatársai helyszíni kérdőíves felméréssel vizsgálták.
Az etetőanyagok foszfortartalmát a BLKI laboratóriumában határoztuk meg a következő típusokra külön-külön: takarmánykukorica, szikkadt kenyér, dara formátum (5 népszerű készítmény), pellet formátum (5 népszerű készítmény) és bojli formátum (5 népszerű készítmény). Az élő hal foszfortartalma korábbi vizsgálatokból ismert (a ponty alapján 0.9%).
A horgászat során a Balatonba juttatott etetőanyag mennyisége és foszfortartalma
A szabadidős horgászattal kapcsolatos kérdőívet összesen 2079 horgász töltötte ki. A kérdőívet kitöltők a kibocsájtott területi jegyek (minden típust figyelembe véve) 5.0%-át adták, illetve az egyes jegytípusokat váltók (időszaki, éves, gyerek, ifi, felnőtt) egyaránt képviselték magukat.
A kérdőíves felmérés eredményei alapján a Balatonon évente mintegy 1.35 millió horgásznappal számolhatunk, amelyből mintegy 870 ezer horgásznap párosul csalogató etetéssel (a rablóhalra horgászók nem alkalmaznak etetést)
A szabadidős horgászat során a Balatonba évente bejutatott etetőanyag mennyisége 2039 tonnára becsülhető.
A szabadidős horgászatok során felhasznált etetőanyag 46.8%-a szemes takarmány, 15.3%-a pellet és bojli, míg 37.9%-a dara formátumú.
A versenyhorgászat során felhasznált etetőanyag mennyiségéről a BHNP Zrt. munkatársai a 2020. évi IBCC és NBBH pontyfogó versenyeken végeztek helyszíni kérdőíves felmérést.
Az évi két verseny során a Balatonba bejuttatott etetőanyag teljes mennyisége mintegy 48 tonna, amely érték töredéke a szabadidős horgászat során beszórt mennyiségnek. A felhasznált etetőanyag nagyjából fele szemes takarmány, a másik fele bojli és pellet formátumú volt.
A szabadidős és verseny horgászatok összegzett éves etetőanyag bevitele a Balatonban így 2083 tonnára becsülhető.
Az etetőanyagokkal a Balatonba évente bejuttatott foszfor mennyisége pedig mintegy 8.4 tonna. Ez az egyéb monitorozott (főleg a vízgyűjtő területről bemosódó) külső foszforterheléshez (2017-2019 átlag: 165.3 tonna; KDT VIZIG) viszonyítva 5.1%-nyi mennyiséget jelent. Azonban ez nem a teljes mérleg!
A horgászati célú halgazdálkodás foszformérlege
A Balaton halgazdálkodásának éves foszformérlege a halfogás és a haltetem gyűjtés során évente eltávolított ~-6.7 tonna, a telepítés során bekerülő ~+3.1 tonna és az etetőanyagokkal bejuttatott ~+8.4 tonna körüli foszfor eredője. Így a halgazdálkodás feltételezett éves foszformérlege a Balatonban plusz ~+4.8 tonna.
A horgászat becsült hozzájárulása a Balaton foszfor terheléséhez az egyéb eredetű külső terhelésekhez mérten csekély, nagyjából plusz 2.9% lehet. Ezáltal a halgazdálkodás, horgászat felől nem érkezhetett olyan mértékű tápanyagterhelés, amely érdemben befolyásolhatta a tó vízminőségét vagy szerepet játszhatott volna a 2019. évi algavirágzás kialakulásában.
Az eddigiek alapján úgy tűnhet, hogy a horgászat foszfor mérlegének pozitív vagy negatív voltát az etetőanyag felhasználás mértéke határozza meg jelenleg. Valójában azonban a helyzet nem ennyire egyértelmű. Hiszen, az etetőanyag használat nagyban befolyásolja a horgászat eredményességét; kevesebb etetőanyag felhasználása (kevesebb bejuttatott foszfor) csökkenő fogást (csökkenő foszfor eltávolítást) is eredményezhet. Az etetőanyag felhasználás kisebb mértékű csökkentése így még okozhat arányosan csökkenő tápanyagterhelést, ám egy nagyobb arányú korlátozás egy ponton túl már nem javítaná a horgászat tápanyagmérlegét, ellenben jelentősen rontaná a horgászat eredményességét, vonzerejét.
A vizsgálatunk egyik fontos konklúziója, hogy a horgászat jelenleg nem jelent számottevő negatív hatást a Balaton tápanyagforgalmi egyensúlyára, nem tekinthető az algavirágzások szempontjából kiemelt kockázati tényezőnek.Viszont, a horgászati szokásokban és az ehhez alkalmazkodó halgazdálkodásban azonosíthatók olyan trendek, amelyek közép-hosszabb távon történő fennmaradásuk esetén elvezethetnek egy olyan állapothoz, amikor a horgászat tápanyagforgalmi hatása ténylegesen kockázati tényezővé válhat: így például, a horgászok létszámának további növekedése, fokozódó haltelepítések, a C&R szemlélet terjedése (egy ponton túl viszont ez nyilvánvalóan a haltelepítések csökkenését kell, hogy okozza), a modern etetőanyagokban a halliszttartalom növekedése. Szükséges tehát ezen folyamatokat nyomon követnünk és tápanyagforgalmi szempontból értékelni az ellensúlyozásuk lehetőségeit. A tanulmány részletesen számba veszi a halgazdálkodás, a horgászat tápanyag mérlegét javító beavatkozási lehetőségeket, amelyekre esetlegesen a jövőben szükség lehet.
Végezetül, tekintettel a horgászati szokások folyamatos változására, fontos lesz hasonló vizsgálatokat legalább 5 évente megismételni.
A teljes tanulmány színes szemléltető ábrákkal, diagramokkal az alábbi PDF fájlban olvasható: