Bemutatkozás

A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. 2009. augusztus 25-én alakult meg hazánk egyik legrégebbi agrárgazdasági vállalatának, a Balatoni Halászati Zrt.-nek a jogutódjaként, mely cégből Társaságunk kiválással jött létre. Ennek okán jogelődünknek tekintjük az 1899-ben alapított Balaton Halászati Részvénytársaságot is.

A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. 100 %-ban a Magyar Állam tulajdona. A tulajdonosi jogokat a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. gyakorolja. Az MNV Zrt. a Társaság irányítását 2014.-ben vagyonkezelői szerződés keretében átadta a Földművelésügyi Minisztériumnak, amely így az alapítói jogokkal rendelkezik.

Társaságunk fő feladata a Balaton ökológiai szemléletű halgazdálkodásának megvalósítása. Elsődleges cél a halgazdálkodás olyan módon történő átalakítása, ami a horgászat számára értékes halfajokból - a javuló vízminőség mellett is - optimális fogás elérését biztosítja, nem fenyeget a halállomány sokszínűségének megszűnésével, továbbá biztosítja a természeti értékek védelmét és a minőségi turizmus feltételeit.

• az állami tulajdonban lévő balatoni halállomány megőrzése és fejlesztése
• a természetes szaporodó helyek megőrzése, védelme és fejlesztése, élőhely rekonstrukció.
• mesterséges szaporodó helyek kifejlesztése és gyakorlati alkalmazásának bevezetése, fenntartása
• a Balaton és a Kis-Balaton szükség szerinti szelektív állományszabályozó halászata
• a hatóság által jóváhagyott halgazdálkodási terv keretében végzett tervszerű haltelepítés
• tógazdasági haltermelés a balatoni telepítésre kerülő hal előállításának céljából
• horgászengedélyek kibocsátása, horgásztatás
• horgászturisztika fejlesztésében való aktív részvétel
• halőrzési tevékenység a Balaton halállományának védelmében
• a természetes (tavaszi) és rendkívüli halelhullás következményeinek elhárítása, haltetem gyűjtés
• a balatoni sudárponty fajtafenntartása és szaporítása
• a lehető leghatékonyabb védekezés a nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo) ellen.

A Balaton mai formájában közel sem hasonlít ahhoz a Balatonhoz, mely évszázadokon keresztül viszonylag egységes, stabil biotópot alkotott a közvetlen környezetével. Jól tudjuk, már a rómaiak is le akarták csapolni, ahogy Mária Terézia idejében is voltak ilyen irányú intézkedések, de szerencsére ezek a tervek nem valósultak meg. Az újkori Balaton kialakulásának első és egyben döntő lépése az volt, amikor az 1860-as években megépítették a Sió-zsilipet és a déli vasútvonalat. A vízszint szabályozhatósága, a déli berekterületek végleges levágása a Balaton medréről visszafordíthatatlan, végleges változásokat hozott a tó életében.

Az antropogén hatások azonban tovább fokozódtak: a déli part le lett betonozva, azaz a víz öntisztuló képességét alapjaiban meggátoltuk; idegenhonos halfajokat telepítettünk be (busa, törpeharcsa, stb.), és megkezdődött a nagyüzemi halászat. Az 1950-es években 1300-1700 tonna közötti halmennyiséget fogott ki a halászat (ekkor még a sporthorgászat gyerekcipőben járt, 1-2 ezer főre volt tehető a horgászok létszáma). Az erőteljes fejlődésnek indult mezőgazdaságban katasztrofális méreteket öltött a kemikáliák felhasználása, különféle méreganyagok jutottak a Balaton vízrendszerébe. Mindezek együttes hatásaként 1965-ben bekövetkezett az első nagy halpusztulás, melyet attól fogva több kisebb is követett. A sporthorgászat eközben mind létszámában, mind technikailag és módszerileg is elképesztő növekedésen és fejlődésen esett át. Ma ott tartunk, hogy a tó partján évente 40-60 000 horgász fordul meg, az általuk dokumentáltan kifogott halmennyiség pedig több mint 600 tonna.

Az iparszerű halászat, a nagyobb halpusztulások, a vízminőség és a halfauna kedvezőtlen irányú változásai egyre súlyosabban érintették a tó őshonos halállományait. A halgazdálkodó felismerte: az iparszerű halászat nem tartható fenn korábbi formájában. A halászat kezdett átalakulni. Az 1974-től telepített busa, mint idegenhonos halfaj lett a fő célpontja az ökológiai jellegű halászatnak, ami az elmúlt időkig a halászati tevékenység létjogosultságát ideologizálta. Emellett vonóhálós halászat is folyt, ami elsősorban a túlszaporodottnak és elöregedettnek ítélt keszegállomány gyérítését szolgálta.

A fentiekből következik, hogy a Balatonban élő őshonos halállományok többségének sorsa egyre nehezebbé vált, szaporodásuk gátolva lett, kihasználtságuk pedig egyre nagyobb méreteket öltött. Jelenleg leszögezhető, hogy a tó halállománya a halászat és a sporthorgászat érdekeit együttesen már nem képes kiszolgálni, különösen úgy, hogy a Balaton halgazdálkodására fordítható források egyedüli előteremtői a sporthorgászok.

Ennek felismerése vezetett oda, hogy Dr. Fazekas Sándor Vidékfejlesztési Miniszter 2013. december 5.-én leállította a balatoni halászatot. Ugyanakkor le kell szögezni, hogy ezzel a Balaton halgazdálkodása nem lett ellehetetlenítve, hiszen maga a halászat csak egy része a halgazdálkodásnak. Ennél sokkal fontosabb részei a különféle halfajok okszerű pótlása, azok felnevelése, a halőrzés, valamint az elhullott haltetemek begyűjtése és ártalmatlanítása.

Társaságunk alapvető célja, hogy a Balatonon fenntartható halgazdálkodást folytassunk. Tudjuk, hogy manapság a horgászmódszerrel kitermelt hal mennyisége közelít a korabeli időszakok halászattal kitermelt halmennyiségéhez. Mindez a horgászlétszám nagyarányú emelkedésének, valamint a horgászmódszerek tökéletesedésének tudható be. A fentiekből látható, hogy a Balatonból még halászmódszerrel is halat kivenni nem lehet, részben a fenntarthatóság okán, részben pedig a fenntartásra fordítható források befizetőinek egyszerű jogsérelme okán. Jelenkorunk problémája az óceánok és tengerek túlhalászata; mit várunk el egy mindösszesen 60 000 ha-os víztértől? A tengeri halak, rákok és kagylók jelentős része akvakultúrákban termelődik meg manapság is, és ez a folyamat, a tengeri akvakultúrák további fejlesztése és bővítése korunk egyik létkérdése.

A balatoni halgazdálkodás több ponton szorul megújításra. A változások szükségességének alapvető szempontja az, hogy az eddigi szemlélettel szemben a horgász, mint legjobb „vásárló” kerül előtérbe, azaz az ő igényeit kell kiszolgálni. A tó jelenlegi, horgászmódszerrel hasznosítható halállományán belül elsősorban a ragadozó halfajok (süllő, balin, harcsa, csuka) igényelnek sokkal erősebb pótlást, mint ahogy eddig volt. Fontos feladatunk az egynyaras süllő népesítésének növelése, melynek felső határt csak e korosztályú halfaj előállítása és beszerezhetősége szab. A balin az utóbbi években folyamatos csökkenést mutat a horgászzsákmányban, az állomány erősen kihasznált. E halfaj népesítése is kiemelt feladat, ahogy a 2011. évi elhullással megtizedelt harcsaállomány is pótlásra szorul.

A halászat visszaállítását szorgalmazók a busa ökológiai célú halászatára hivatkoznak elsősorban, amit alátámasztanak szakmai indokokkal. A busa tekintetében azonban két kérdésre szeretnénk választ kapni a tudományos oldal részéről: egyrészt valójában mekkora tömeget képez a Balatonban, másrészt képes-e ott szaporodni? Az első kérdésre eddig meglehetősen eltérő adatokkal szolgáltak (3000-10000 tonna között). Fontos lenne ezt pontosítani, mert a további cselekvési terveket csak ennek figyelembevételével lehet megkezdeni. A második kérdésre a mai napig nem mondta ki a tudomány azt, hogy igen, a busa szaporodik a Balatonban. Mivel a jelenleg tóban élő állomány sokkal fiatalabb az utolsó telepítéssel tóba tett busa koránál, a szaporodás feltételezhető, de azt tudjuk, hogy a Balaton vízrendszerén működő tógazdaságokból rendszeresen szöktek ki fiatalkorú (előnevelt, egynyaras) kis busák, melyek alkothatják a ma élő állományt. Éppen ezért nagyon fontos lépés lesz a vízrendszeren való busa nevelésének korlátozása, akadályozása törvényi szinten is.

Évente 20-30 t mennyiségben gyűjt össze a cég elhullott busát a Balaton területéről. A valójában elhullott (betegség, kiöregedés) tömeg ennél több, hiszen minden egyes hal nem kerül szem elé. Az éves elhullás mennyiségében is csökkenés tapasztalható, ahogy a 2013. évben elért 130 tonna fogás megegyezik a 2012. év 130 tonnás fogásával úgy, hogy közben meg lett duplázva a fogóeszközök (nyakzóháló) hossza. Más egyéb tapasztalatok (horgász- és hajós megfigyelések) is azt mutatják, hogy a busa balatoni mennyisége jelentősen lecsökkent az elmúlt évtizedben. Amennyiben a faj nem szaporodik a Balatonban, és fiatalkorú állomány sem települ (szökik) be, akkor a busa 25-30 év alatt kikopik a víztérből.

További különleges információ, hogy a Balatonban élő busa kondíciófaktora (tápláltsági állapota) jobb, mint például az eredeti élőhelyén (Kína nagy folyói) élő busáké. Ez látszólag ellent mond annak, hogy a Balatonban a planktonikus táplálékszervezetek produkciója nagyon alacsony. Az utóbbi években tapasztalható új vándorkagyló faj (Dreissena bugensis) olyan területeken is megtelepedik, ahol korábban az eredeti faj (Dreissena polymorpha) nem tudott. Sokkal nagyobb telepeket képez, és szaporodásakor a lárvái fontos táplálékforrása a planktont is fogyasztó halfajoknak.

Amennyiben a tudományos oldalról kapott információk alapján szükség lesz a közeljövőben busahalászatára, két módszer jöhet számításba. Az első az, amikor kedvező hidrometeorológia állapot áll fenn, és a busák elindulnak a befolyókon. Itt rekesztő halászattal, vagy külső halágyba való becsalással a hal megfogható. Ez az ideális állapot azonban csak ritkán (4-5 évente) áll fenn, valamint a busa populációjának csökkenésével eredményessége is csökken. Második módszer a Balaton vízterében, alkalomszerűen, célzottan, szelektív módon végezhető busafogás. A korábban GPS jeladóval megjelölt busák tartózkodási helyén alkalmazott hidegvízi (lefagyás előtt, jégolvadás után) halászat helyes technológia esetében eredményes lehet. A módszer és a technológia még kidolgozás alatt áll, reményeink szerint mindez viszonylag rövid idő alatt megvalósíthatóvá válik.

A horgászturizmus fejlesztését célzó terveink között vannak rövid- és hosszú távú programok egyaránt. A rövidtávon megvalósítható tervek közül az on-line jegyváltás már megvalósult, elérhető valamennyi, internetes hozzáféréssel rendelkező horgász számára. A horgászturizmus fejlesztését szolgálná a balatoni bojlis horgászat rendezett és szabályozott körülmények közötti gyakorlásának lehetősége is, melyre 2015. évtől lehetőség van.

Hosszú távú terveink között szerepelnek olyan projektek is, melyeket önerőből nem tudunk megvalósítani. Régi álom, hogy a jelenlegi déli-parti berekterületek egy részét becsatlakoztassuk a Balaton vízrendszerébe azért, hogy az ott kialakított ívóhelyeken a tó őshonos halállománya részben meg tudjon újulni. Szintén az élő- és ívóhely fejlesztéshez kapcsolódik az a tervünk is, miszerint a Balaton medrében néhány száz, egyenként 50-100 négyzetméteres, szórt kövezéssel létrehozott mesterséges akadót hozzunk létre, elsősorban a süllő természetes szaporodásának elősegítése érdekében (másodsorban a köveken, mint kiálló felületeken megtapadó vándorkagylók a pontyok táplálékbázisát fogják növelni). Reméljük, hogy ezekre a fejlesztésekre célirányos pályázati források elérhetőek lesznek a közeljövőben. 

A Balaton partvonala ugyan több mint 200 km, mégis elmondható, hogy különféle okok miatt (északi part – nádasok, déli part – beépítettség) a parti horgászhelyek száma nagyon korlátozott. Ennek növelése, a parti horgászhelyek bővítése a horgászturizmus fejlesztése érdekében megkerülhetetlen. Bővítési lehetőséget kínál a csónakos horgászat fejlesztése is, de itt szintén korlátozó tényező a rendelkezésre álló kikötők alacsony befogadó képessége, valamint az a tény, hogy további kikötők létesítése csak korlátozottan valósítható meg. A növekedés még elérhető területe új sólyaterek kialakítása, valamint a parti tárolás fejlesztése.   

 Cégadatok  

Cégjegyzékszám: 14-10-300265

Cégforma:  Részvénytársaság

Bejegyezve: 2009/08/25

A cég elnevezése: Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zártkörűen Működő Részvénytársaság 

A cég rövidített elnevezése: Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.  

A cég székhelye: 8600 Siófok, Horgony utca 1.  

A cég fióktelepe(i): 8360 Keszthely, Csik Ferenc sétány 5.

A cég adószáma: 14 830312 -2-14

A cég tevékenysége:

- Édesvízi halászat

- Közhasznú főtevékenység