Kárókatona expanzió – hol a határ?

Az általános helyzetképet ebben a tavalyi cikkünkben részletesen bemutattuk. Jelenleg is rendelkezünk kárókatona gyérítési engedéllyel és rendszeresen vadásszuk is őket tógazdaságainkban (Irmapuszta, Buzsák, Öreglak, Varászló, Mórichely), a Keleti-Bozót-csatornán, a Nyugati-övcsatornán, valamint a Balatonon az alsóörsi és a tihanyi éjszakázó helyeken. De amint azt korábban megjegyeztük, az engedélyezett helyszínek számát elégtelennek tartottuk, ezért az idei téli gyérítési időszak kezdetén kérelmeket nyújtottunk be azok bővítésére.

A tógazdasági területeinken történő gyérítés nélkül – a közeli kis-balatoni valamint fehérvízi populációk állandó jelenléte, illetve az őszi vonuló kárókatonák nagy száma miatt – legszerencsésebb esetben is csak komoly veszteséget elkönyvelve lehetne halat termelni, de inkább sehogy se! Ma bizonyos helyeken létesült tógazdaságok alapvető termelési nehézségeit nem az időjárási tényezők kedvezőtlen alakulása, vagy nagy gazdasági károkat előidéző halbetegségek okozzák, hanem a kárókatonák rendszeres jelenléte!

Nem véletlenül áldozunk sok emberi- és anyagi forrást a feladatra függetlenül attól, hogy a mezőgazdasági növénytermesztésben általánosan elfogadott vadkárt senki sem fizeti meg számunkra. Sem a vadgazdálkodásra jogosult (hiszen nem vadászható vadfajról van szó), sem a természetvédelem. A feladatot azonban el kell végezni, a halastavakra látogató kárókatonákat folyamatosan mozgatni, riasztani kell.

Az elmúlt esztendőben a fonyódi tógazdaságban 240 db, öreglaki tógazdaságban 118 db, Buzsákon 370 db, Mórichelyen 250 db, Balatonlelle-Irmapusztán 385 db, míg Varászlón 480 db nagy kárókatona került elejtésre. Ez mindösszesen 1843 db madár, a terítéket részben a hazai populáció egyedei, részben pedig a Baltikum felől vándorló kárókatonák alkotják. Ehhez jön még hozzá a balatoni elejtés 210 darabbal, azaz Társaságunknak mindösszesen az elmúlt év során 2053 db kárókatonát sikerült elejtenie.       

A Balaton partmenti éjszakázóhelyeire kapott gyérítési engedély alapján a vadászat kivitelezése – érthetően – szigorú előírások szerint zajlik. A vadászat megkezdésekor a helyi vadászatra jogosult képviselője jelen van, a természetvédelem képviselője pedig a vadászat ideje alatt végig jelen lehet. Csak és kizárólag az engedélyben meghatározott személyek vehetnek részt a gyérítésben! A legnagyobb probléma azonban az, hogy a gyérítés kezdeti napján elért elejtési számokat soha többet nem lehet abban a szezonban elérni a madarak nagyfokú intelligenciája miatt. Az első vadászati nap után a kolónia „kitanulja”, hogy a mozgás és a vele járó durranás  veszélyes, és aznap este lővilágban nem érkezik meg a beszállóhelyére, helyette a vízen várakozik. Ezért van az, hogy a két éjszakázó helyen a madarak nagy létszáma ellenére is csak igen gyér kilövési számokat tudunk produkálni.

Sajnálattal kellett megtapasztalnunk, hogy a nagy kárókatona okozta egyre nyilvánvalóbb és szembetűnőbb kártétele ellenére az illetékes természetvédelmi hatóság nagyon szigorú feltételekhez kötötte újabb gyérítési helyszíneken való fellépésünket. Két újonnan kérvényezett helyszín esetében (a balatonöszödi kormányüdülő mólója, illetve a fonyódi, építés alatt álló kikötő külső hullámtörő mólója) mindösszesen a napnyugta előtti 30 percre kaptunk gyérítési engedélyt. Mivel ezek a helyszínek nem éjszakázó, hanem kizárólag nappali pihenőhelyek, így itt eredményes gyérítést nem tudunk elérni.

Kérelmeztük, hogy a nyílt vízen halászó csapatokat motorcsónakról gyéríthessük. Kérelmünk teljes elutasításba ütközött. A megfogalmazott indoklást szó szerint idézzük:

„A terület a 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet 5. számú melléklete értelmében HUBF 30002 számon "Balaton" néven (kiemelt jelentőségű természetmegőrzési és különleges madárvédelmi területként) Natura 2000 besorolásban van, valamint a 119/2011. (XII. 15.) VM rendelet értelmében "a Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek Jegyzékébe" is tartozik (ún. Ramsari terület). A kérelmezett tevékenység Igazgatóságunk szakmai véleménye szerint az itt vonuló, telelő több tízezer az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős, védett, fokozottan védett és Natura 2000 jelölő madárfaj jelentős zavarása nélkül nem valósítható meg. Ezért a kérelmezett tevékenységet nem tartja a természetvédelem érdekeivel összeegyeztethetőnek és ezért természetvédelmi kezelőként nem támogatja!”

A kárókatonák kártétele nem csak abban a tételben nyilvánul meg, ami ténylegesen lecsúszik a torkukon. A halak egy részét hegyes és éles csőrükkel megsebzik, a nyílt sebek táptalajt nyújtanak a kórokozóknak, a hal egészségi állapota leromlik, rosszabb esetben elpusztul. A csoportos vadászatuk során roppant intelligens manőverekkel terelik a hideg vízben összeállt „vermelő” halcsapatokat. Ez azért is probléma, mert a mozgásra, összezsúfolásra kényszerített halállomány saját magát is akár végzetes helyzetbe hozhatja, ráadásul rendellenes összetömörülésükkel a víz felsőbb rétegébe kényszerült egyedek megfázhatnak, felesleges energiát pazarolnak, ami későbbi egészségügyi problémákat okoz. Az elmúlt teleken többször is előfordult, hogy egy-egy balatoni kikötőmedencében olyan mennyiségű hal zsúfolódott össze a kárókatonák terelései nyomán, hogy saját maguknak okoztak oxigénhiányt. A kisebb mennyiségű elhullások mellett kiemelendő egy korábbi balatonboglári eset, majd pedig épp az elmúlt vasárnap (01.08-án) történt ismét hasonló probléma a fonyódi kikötőben. 

 A kora reggeli órákban ezernél is több kárókatona szorította az összeállt halcsapatot a nyílt víz irányából egyre beljebb és beljebb a kikötőben. A helyi horgászok és halőreink több száz darab vegyes keszegfélét, valamint több tucatnyi süllőt és kősüllőt szedtek össze a víz felszínéről. A halak egy része még élt, a mólók külső oldala irányában elengedve magukhoz tértek és elúsztak, de nagyobb részüket sajnos már zsákban kellett a helyszínről elszállítani. Az ok egyértelműen oxigénhiány volt, a kikötő szinte teljes vízfelületén lehetett észlelni a „pipáló” (a felszínről levegőt nyelő) küszöket és keszegféléket. A helyzeten annyiban tudtunk segíteni, hogy üzembe állítottunk két tógazdasági vízforgató berendezést, amely a légköri oxigén vízbe oldódását fokozza, így a probléma fokozatosan mérséklődött, majd a feltámadó északi szél hatására megszűnt. Ma reggel ugyanez megtörtént, amit az alábbi videón rögzített kollégánk.

Számomra szomorú látvány, hogy a tihanyi félsziget keleti oldalán közlekedve hófehér fák fogadják az arra járókat a Balatoni Limnológiai Intézet épületének szomszédságában, amiket az éjszakázó madarak mindent kiégető ürülékükkel festettek fehérre. Kicsit olyan érzésem támad ettől a látványtól, hogy ezáltal nem vagyunk gondos gazdái sem a víznek, sem az érintett vízparti környezetünknek, s ezért akár kritikával is lehet illetni bennünket, halgazdálkodót.

A Balaton élővilágának védelme okán sokan, sokféle problémát megfogalmaznak joggal, mert valóban számos oldalról terheljük vizünket. A humán terhelések és károkozások mellett talán eltörpülhet egy-egy állatfaj expanzív előretörésével fellépő károkozás, amire jó példa a kárókatona: gyérítésük nehézsége elsősorban nem akarati, hanem természetvédelmi megfontolások miatt nehézkes. Függetlenül a gazdasági károkozástól, a fokozottan védett halfajok fogyasztásával, pihenőhelyének tönkretételével nagyon komoly természetvédelmi károkat is okoz.

A kérdés most már csak az, hogy hol a határ.