XIII. NBBH - A mi szemszögünkből

Csapatunk több tagja is horgászott már ezen a környéken, Tulipán Tibinek és Szőnyi Beninek szinte hazai pályának mondható ez a partszakasz. Tudtuk, hogy járják a nagyhalak ezt a részt, de azt is, hogy a korábbi években az itt ülő csapatoknak a versenybe jutás sem jött össze. Viszont mindannyian ismerjük a Balaton szeszélyes arcát -itt nincsen tuti hely, ahogy olyan se, ahol csak rossz eredményt lehet elérni. Minden évben más pályák adják a legjobb halakat, bárhol van esély akár a dobogó tetejére is felhorgászni magunkat.

Az első nap reggelén nagy szél és tarajos hullámok fogadtak a parton. Hamar szembesültünk a hely legnagyobb kihívásaival. Például, hogy az alacsony vízállás miatt a parttól több, mint 100 méterre tudunk csak beszállni a csónakba, valamint, hogy a marásig (ami a pálya bal szélén 400, jobb szélén 450m körül található) számtalan olyan homokpúpon kell átvergődni magunkat, ahol a csónakmotorok leérnek a fenékre. A szektorunk jobb sarkában tudtuk csak elhelyezni a leszúrókat és rodpodokat, így a zsinórok között nagyon precízen kellett végrehajtanunk (gyakran tarajos hullámokban és erős oldalszélben) a csónakos közlekedést. Igyekeztünk minden problémát megoldani: segédmotorokat szereltünk fel, amikkel tudtunk az akár 40 centis vízben is közlekedni, jelzőbójákkal felosztottuk a területet, valamint a telefonunkon lévő GPS-es alkalmazásainkban behúztuk az etetéseinkhez vezető egyenes útvonalakat. Így szinte teljes mértékben el tudtuk kerülni a zsinórjaink összeszedését.

Nagy változások nem voltak a meghorgászható területen. A marás után lassan mélyülő víz, azonos keménységű iszap, 1-1 kisebb kőszórás vagy szikla. Az 500 méteres távon már 2 méter feletti vízben tudtuk kialakítani az etetéseinket. Ugyan a szinte folyamatos viharjelzés ezt nagyon megnehezítette, de a szektorhatárainkat kihasználva igyekeztünk minél több bottal a legmesszebbi távokat is horgászni.

Az 500 méteren elhelyezett szerelékekkel több kisebb, néha csak pár deka híján 10 kg alatti halat tudtunk fogni. Ahogy sejtettük, a távoli helyek kezdték el adni a jó halakat. A verseny harmadik napján megfogtuk az első mérlegelhető halainkat. Az elsőfokú viharjelzés miatt ezután jó darabig csak 500 méterig tudtunk húzni. Hatalmas meglepetés volt, hogy szerda hajnalban egy igazán gyönyörű, 24 kg feletti tükröst sikerült fognunk. Nagyon jó hatással volt ez a csapatra nézve is, mindannyian nagyon boldogok voltunk és még nagyobb erővel folytattuk a versenyt.

Kezdett minden összeállni. Javult az időjárás, többször is alapfokon volt a viharjelzés. Elkezdtek működni az etetéseink, szépen jöttek a darabosabb pontyok. Szerda éjjel meglett az 5. mérlegelhető halunk, így bekerültünk a versenybe. Itt kellett igazán odatennünk magunkat. Tudtuk, hogy hibázni már nem szabad, 1-2 jó hal elég lehet már ahhoz, hogy jó helyen végezzünk. 

Csütörtök éjjel meg is érkeztek a várva várt csippanások. Álmaink valóra váltak: egy dupla kapás eredményeként kettő 20 kg feletti pontyot tarthattunk a kamera elé. Három halat is tudtunk cserélni hajnalra, ezzel felkerültünk a dobogó harmadik fokára.

Itt még mindig nem dőltünk hátra. Tudtuk, hogy a viharos időnek köszönhetően az utolsó éjszaka alatt nem kell csónakba szállnunk, de mindent megtettünk még egy jó hal érdekében. Előttünk voltak a kapitális pontyok, és rájöttünk arra is, hogyan lehet megfogni őket. Csak reménykedni tudtunk abban, hogy sikeresen a partközelbe fogjuk húzni a megakasztott halakat. 

Ahogy sejtettük, ez nem volt egy egyszerű mutatvány. Egy 15 kg feletti halat sikerült megmerítenünk, de kettő kapitális egyed meglépett a horgunkról. Ezekkel a halakkal elúszott bennünk a dobogóra állás reménye is.

Nem kis meglepetés ért minket, amikor a záró rendezvény végén szólítottak minket a színpadra. Hihetetlen boldogan álltunk fel a dobogó legalacsonyabb fokára. Azt hiszem írhatom azt, hogy kis csapatunk minden tagja örömmel fog visszaemlékezni erre a hétre életünk végéig.

Nagy köszönettel tartozunk szponzorainknak: a Magyar Haltáp bojlik nagyon bejöttek a balatoni pontyoknak, a Pinewood ruházatai segítettek helytállni a közel sem barátságos időjárásban. Köszönjük az Allroundmarin által biztosított gumicsónakot és egyéb felszereléseket, amik segítségével aggodalom nélkül indultunk a nyíltvízre tarajos hullámokban is. Végül, de nem utolsó sorban köszönjük a Haldorádó segítségét az aprócikkek beszerzésében.

Szívből gratulálunk minden csapatnak, akik kitartottak a rossz időben is, és köszönjük a versenyszervezők tökéletes munkáját!

“Ave, Pelso!”