Tájékoztató „akadók” építéséről a Balatonon

2020. Január 23. 09:57:30
Társaságunk honlapján 2020. január 15-én jelent meg híradás, mely szerint élőhelyfejlesztési munkálatok zajlanak a Sajkodi-öbölben. Az írásunk kapcsán sok kérdést kaptunk a horgásztársaktól és a sajtó munkatársaitól. Születtek tényszerű és szenzációhajhász cikkek is a témában. Utóbbiak sok esetben sajnos a hivatalos válaszokat kiforgatva, helytelen feltételezésekkel tarkított gondolatokat adtak közre. A nagy érdeklődésre való tekintettel, illetve, hogy „tiszta vizet öntsünk a pohárba”, igyekszünk az alábbiakban széleskörű tájékoztatást adni a témában.

Először is fontos tisztázni, hogy mi is az akadó? Ezen közkeletű elnevezés egy, az általános mederalakulatból kiemelkedő, természetes vagy mesterséges vízalatti tereptárgyat takar, vélt vagy valós funkciójától függetlenül. (A háló vagy a horog megakadhat benne.) A Balatonon akadón általában a jó haltartó horgászhelyeket értik. Miért is jó haltartó egy akadó? Azért, mert a sivatagszerű mederből kiemelkedő „víz alatti kis szigeten” idővel egy sajátos ökoszisztéma alakul ki, többek között ívó- és búvóhelyet, táplálékbázist szolgáltatva a halaknak is, ezen belül adott esetben a speciális igényű, értékes őshonos balatoni halfajoknak is. A Balatonon jelenleg is száznál több akadót ismerünk, sok közülük mesterségesen létesített. A legtöbb akadó köves mederalakulat, vagy mesterséges kövezés – ide nem értve az elsüllyedt, elsüllyesztett kis tereptárgyakat.

Azon sem akadunk fel, hogy az egyik, helyi kötődésű újságban megjelent egy térkép, amin hatalmas, több hektáros piros téglalapok jelzik a létesítendő akadók helyét. A cikk írója említi, hogy a munkálatokkal kapcsolatos hajósoknak szóló hirdetményt kapta meg a vízi rendészettől, majd ehhez már saját kezűleg készítették el térképes illusztrációjukat. Csakhogy azt elfelejtette hozzáfűzni, hogy a nagy piros téglalapok a becsült hatásterületet jelölik, nem pedig magukat a kövezéseket.

Egy-egy kövezés valódi mérete a mederviszonyok függvényében 800 és 1600 m2 közötti lesz, akadónként 1000 - 1300 m3 térfogatú vízépítési terméskövet (LMA 40/200) használnak fel. Ez pl. 20x40 méter - 20x80m-es víz alatt mederfenék kövezést jelent, tehát nem több hektáros óriás kőszórásokat, mint ahogy azt a cikkíró próbálta „illusztrálni”. Az általa használt Google térkép részleten a méreterányt figyelembe véve, kicsiny pontokként lehetne ábrázolni az akadók kiterjedését. Ráadásul az említett vázlat egy előzetes terv alapján készült. A 8 db önálló akadó az adott projektek leírása szerint a Tihanyi-félsziget környezetében valósul meg. Ezek között lesz teljesen új kövezés és lesz, ami régi, megsüllyedt akadó felújítását fogja jelenteni. Az elkészült akadók már most is ki vannak bójázva, a jövőben megépülőkkel is így fog történni, tehát senki nem titkol el semmit, hiába is szeretnének egyes újságírók erre utalni…

Azt sem titkoljuk el, hogy a projektek a MAHOP forrásaiból, a BHNp. ZRt. és a MOHOSZ konzorciális együttműködésében, a SZIE szakmai közreműködésével valósulnak meg. Olyan projektekről van szó, ahol Magyarországon egyedülállóan non-profit szervezetek 50%-os önerőt tesznek hozzá egy állami vízen, állami tulajdonú halállományt érintő beruházáshoz, melynek közvetlen jövedelemtermelő képessége nincs, ugyanakkor közvetve az állami vagyon értékét növeli, nem utolsósorban ideértve a sokszínű(bb) élővilág természeti értékeit is.

Ezeket az előzményeket „helyretéve” menjünk tovább, mert az említett cikk szerzője ismételt kérdéssel fordult hozzánk. Kérdéseit, és a válaszainkat most nyílt levél formájában közreadjuk, benne megtalálható a horgásztársak által felvetett kérdésekre reflektáló tájékoztatásunk is.

 

„Tisztelt Címzettek!

Dr. Jordán Ferenc, a Balatoni Limnológiai Intézet igazgatója megkeresésünkre elmondta, hogy intézetüknek semmi köze az Önök illetve konzorciumi társaik megbízásából készülő akadók építéséhez, ők is csak a sajtóból értesültek róla. Jordán Ferenc nem zárta ki, hogy ökológiai kockázata lehet a beavatkozásnak.

Ugyancsak megkerestük a munkához vagyonkezelőként hozzájárulást adó Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóságot. Válaszukból az derült ki, hogy ők nem készítettek hidrológiai előtanulmányt a beavatkozás esetleges hatásairól.

A fentiek alapján kérjük, hogy küldjék meg számunkra az Önök vagy konzorciumi társaik által készített, készíttetett hidrológiai és ökológiai előkészítő anyagokat - a szakértők feltüntetésével.

Együttműködésüket köszönve

Üdvözlettel

(...)

főszerkesztő

 

Válaszunk:

„Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Semmilyen jogszabály nem írja elő, hogy a Balatoni Limnológiai Intézet felé tájékoztatási kötelezettsége lenne akár Társaságunknak, akár a MOHOSZ-nak, de ettől függetlenül az új műakadók létesítésének tervéről az Intézet munkatársai tudtak és azt soha nem ellenezték.

Ez a munka nem újkeletű, ahogyan a honlapunkon megjelent tájékoztatóban is írtuk, az 1950-es évekből van írásos nyoma akadó építéseknek, illetve régebbi, akkor már létező akadók felújításának. A Balaton élőhelyfejlesztési lehetőségei kapcsán többször is felmerült, hogy szükség lenne ismét ilyen jellegű beruházásokra.

A Balatoni Limnológiai Intézet tudományos főmunkatársa, dr. Specziár András 2010-es tanulmánya a hallállomány fejlesztése szempontjából kívánatos intézkedések sorában említi: (szó szerint idézem) „Balatonon megfontolandó lehet újabb fogassüllő ívóhelyek létesítése (ill. a meglévő mesterséges szaporodó helyek felújítása)” (A Balaton halfaunája: a halállomány összetétele, az egyes halfajok életkörülményei és a halállomány korszerű hasznosításának feltételrendszere, Acta Biologica Debrecina Supplementum Oecologica 23. Debrecen. 2010).

Ugyanezt az imént idézett mondatot megtaláljuk a Balaton-felvidéki Nemzeti Park honlapjáról letölthető „A Balaton (HUBF30002) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési és különleges madárvédelmi terület fenntartási terve” című anyagban is (http://bfnp.hu/uploads/static_page/documents/DocumentText_659/Fenntartasi_terv_Balaton_small.pdf).

A „Balaton Kiemelt Térségi Klímastratégia 2019-2030 kitekintéssel 2050-ig” című írásból idézve: „A horgászattal hasznosított halállomány pótlása érdemben csak a természetes szaporodás feltételeinek javításával, ívóhelyek kialakításával lehetséges.” (https://balatonregion.hu/wp-content/uploads/2019/12/BalatonT%C3%A9rs%C3%A9giKl%C3%ADmastrat%C3%A9giaTervezetT%C3%A1rsadalmiEgyeztet%C3%A9s.pdf)

A Társaságunk által évente szervezett Balatoni Horgász Konferencián több ízben is felmerült a téma, 2016-ban önálló előadást is szenteltünk az akadó-építéseknek, mint jövőbeni kívánatos élőhelyfejlesztési tervnek. Az említett konferenciákra minden évben küldtünk meghívót a Balatoni Limnológiai Intézet számára. A 2016-os előadás alakalmával is jelen volt kutató az Intézet képviseletében, de ellenvéleményt egy évben sem fogalmaztak meg.

Hogy mindezek fényében az Intézet új igazgatója nem tudott a tervekről, azt mi is sajnáljuk, de ezzel kapcsolatban kötelezettségszegést vagy mulasztást sem mi, sem a konzorciumi partnerünk nem követett el. Dr. Jordán Ferenc hivatalba állásának idejében a szóban forgó élőhely-fejlesztési projekt már futott.

A Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Hatósági Osztály (mint illetékes vízügyi és vízvédelmi hatóság) tájékoztatása alapján a tervezett kőszórások nem vízjogi engedély köteles létesítmények. Ennélfogva a vonatkozó jogszabályok nem írnak elő hatástanulmányt.

 A mederkezelői hozzájárulást megadó Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság véleménye szerint (amint azt Ön is leközölte vonatkozó cikkében): „A biodiverzitást növelő beavatkozás áramlási holttérben, a mederfenéken történik, hatása a számítási hibahatár alatt van.” – Így nyilvánvalóan értelmetlen áramlástani vizsgálatot lefolytatni, de természetesen a tervezésnél számos, köztük ilyen jellegű szempontot is figyelembe vettünk.

A kb. 10 ezer m3 kő mesterséges aljzat kialakulása révén kifejtett valós hatását talán segít értékelni az az információ, hogy a 2016-ban átadott balatonfenyvesi kikötő töltéséhez – aminek nagy része víz alatti építmény - 35 ezer köbméter sziklát használtak fel, a megépíteni tervezett révfülöpi vitorláskikötő 180 m hosszú kőgátját 16 ezer köbméter terméskő felhasználásával fogják kialakítani. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy kikötő-felújításra és új kikötők építésére (az ún. Kisfaludy Program keretében) 4 milliárd forintos pályázati lehetőség nyílt, aminek megvalósulása számos helyszínen fog összességében jóval nagyobb méretű mesterséges aljzatot létrehozni a Balaton vízterében, mint amit a tihanyi élőhely-fejlesztés jelent. Ugyanakkor fontos különbséget tenni egy vízszint fölé magasodó, a partra inkább merőleges móló és egy mederfenéken elterülő akadó között. Nyilvánvalóan érzékelhető, hogy az áramlási viszonyokat melyik építmény tudja nagyobb mértékben befolyásolni.

A fonyódi akadó több, mint 100 hektár területű. A balatonvilágosi akadósor kisebb-nagyobb megszakításokkal 4 km hosszan követi a partvonalat. Ezek a köves mederrészek 5-150 cm magasan emelkednek ki a környező iszapos mederterületek szintjéből. Érdemes megfigyelni, hogy sem a fonyódi, sem a világosi strandokon semmilyen iszapfelhalmozódás nem érzékelhető, sőt, ezen strandok medrére jó minőségű, nagy szemcse méretű homok jellemző.

Felmerültek olyan kétségek is, amelyek az idegenhonos vándorkagyló fajok miatt aggódnak. Ebben a témában fontosnak tartjuk kifejteni, hogy a megtelepedéséhez szilárd aljzatot igénylő inváziós vándorkagyló (Dreissena polymorpha) a XVIII. század óta van jelen hazai vizeinkben, balatoni elterjedtsége nem nóvum, hanem aktuális ökológiai peremfeltétel. A Balaton jelenlegi halfaunája teljes mértékben e kagylófaj jelenlétéhez alkalmazkodva alakult ki és tartható fenn. A balatoni vándorkagyló állomány elsöprő többsége a vízkárok mérséklése miatt kiépített partvédő kövezések, hullámtörő gátak és kikötők víz alatti részén telepedett meg (a természetes kemény aljzatok – nádtorzsák, sziklás vagy márgás mederszakaszok – mellett), amik évtizedek óta a balatoni ökológiai rendszer részeként rendelkezésre állnak. Ez a tény minden más, a kövezéseket élőhelyként hasznosító bevándorló faj (pl. tegzes bolharák, cifrarák) esetében ugyanígy igaz – ezek balatoni állományában érdemi változást már nem eredményezhet egy újabb mederkövezés. Mindezekkel szemben sok halfajnak ívó- táplálkozó- és búvóhelyet teremtenek az új akadók. A már korábban is említett fajokon túl az 1960-as évek végére a Balatonból kipusztult, ám jelenleg Társaságunk által visszatelepítés alatt álló őshonos menyhal populáció számára a lehető legideálisabb életteret jelentik a zegzugos búvóhelyekkel tarkított kövezések.

Ha már a vándorkagyló témánál járunk, érdemes azt is megemlíteni, hogy  a Balatonban 10 éve megjelent egy rokon kagylófaj, a kvagga kagyló (Dreissena bugensis), ami lágy üledéken is képes megtelepedni, ezért ennél a fajnál a szilárd aljzatok felülete sem jelent korlátozó tényezőt a terjedésben. A Balatoni Limnológiai Intézet munkatársai által végzett felmérések szerint Tihany környékén a mélyebb mederszakaszokon már e faj van túlsúlyban. A kvagga kagyló balatoni jelenléte miatt még kisebb az újabb mesterséges szilárd aljzatok módosító hatása, hiszen már nem csak ezeken tud megtelepedni a szilárd aljzatot igénylő vándorkagyló. (https://mta.hu/tudomany_hirei/kanikulaban-is-kivalo-minosegu-maradt-a-balaton-vize-mta-limnologiai-intezet-107867 valamint: http://www.balatonihal.hu/Hirek/II-Balatoni-Horgaszkonferencia)

 

A szóban forgó élőhelyfejlesztés esetleges várható hatásai kapcsán érdemes betekinteni a balatoni akadóépítések történetébe.

Reöthy Ferenc: A Balaton halászóhelyei című munkájában az egyes halászóhelyek kapcsán leírja, ha ott akadó található, de megadja legtöbbjük eredetét vagy nevének etimológiáját is a helyük megjelölése mellett (Somogyi Almanach 23. szám, Kaposvár. 1975).

Zákonyi Botond 1992-ben Reöthy munkájára és a még akkor élő öreg halászmesterek elbeszéléseire építette „A Balaton süllőző horgászhelyeinek térképe” című munkáját (Sport Horgász különszám. Hobbi és Sport Kiadó Kft., Budapest. 1992). Az előző munkától eltérően ez már csak az akadókra fókuszál, igen hasznos térképet és jelmagyarázatot létrehozva, amely ma is elsőszámú útmutatója sok balatoni horgásznak. Reöthy és Zákonyi munkái azért is kiemelkedő jelentőségűek, mert a leírt szellemi kincset olyan emberek elbeszélései alapján készítették, akik nap mint nap járták a Balatont, pontos ismerői voltak az akadóknak, de sajnos ma már nincsenek az élők sorában.

Zákonyi az akadók témáját olvasmányosabb stílusban újra feldolgozta 2004-ben egy balatoni útikönyvben, de ennek az újabb kiadványnak a térképe kevésbé részletgazdag, így a horgászok körében az első verzió maradt inkább meg „kézikönyvi” használatban (Balaton és vidéke. Horgász.Kul.Túra útikönyvek. Tudex Kiadó kft. 2004).

Az akadóépítések primer forrásaként tekinthető az egykori Balatoni Halászati Vállalat 5 éves terve, melyet a Földművelésügyi Minisztérium Halászati Osztályának készített a cég. A forrás jelentőségére való tekintettel a műakadók építésére vonatkozó szakaszból idézünk:

„5 új műakadó létesítése.

A lefolytatott fenékvizsgálatok beigazolták, de a keltetési eredmények is mutatják, hogy a régi, eddig jónak ismert természetes és műakadók erősen megsüllyedtek, beiszapolódtak (…), s mint ilyenek elvesztették kedvező helyzeti előnyüket. Ennek szükségét látva, már 1949. év őszén és 1950. év tavaszán létesítettünk két műakadót (szárszói, bakacsi) és megfejeltük a lellei akadót.

1950.év őszén további 5 műakadó építése vált lehetségessé:

1. siófoki telep halászkörzetében; cséplői tanyán

2. tihanyi telep halászkörzetében; a bakacsi akadó megnyújtva

3. szemesi telep halászkörzetében; szemesi régi műakadó felújítva

4. fonyódi telep halászkörzetében; "Kati eleje" köves tanyán

5. keszthelyi telep halászkörzetében, "Kétszálas" homokpados tanyán

A Balaton süllőállományának szaporodásával a jó és biztos süllőfogási lehetőségeket is meg kell teremteni, ezt a célt az új akadók szolgálják.”

 „A megépítendő 5 új műakadóval, illetve a meglévők felújításával tervciklus 5. évében a Balaton 25 teljesen új, illetve felújított műakadóval fog rendelkezni.

A rendelkezésre álló 25 új műakadó teljesen biztosítja a 15%-ig megemelt süllőállomány ívási szükségleteit és biztosíthatja a kifogási lehetőségek helyhez kötött adottságait az év minden szakában.”

A szövegből kirajzolódik a kép, hogy a műakadók jelentősége egyrészt azok ívóhely szerepe, másrészt a környezetükben tapasztalható nagyobb fogási esély miatt volt annyira kiemelkedő, hogy elődeink összesen 25 ilyen műakadót létesítettek. Az idézett forrás 7 műakadót nevez meg, ezeken kívül Zákonyi leírásában Balatonföldvár, Balatonboglár és Balatonberény térségében nevez meg műakadókat. Így a különbségből adódó 15 műakadóról mondhatjuk el, hogy sajnos nincs semmilyen forrásunk, amely említené a helyüket. Illetve minden bizonnyal ott vannak Zákonyi akadóinak felsorolásában, de nem derül ki róluk, hogy melyikük a természetes és melyikük az épített.

Arra vonatkozóan sincs forrásunk, hogy vajon mikor építhették a legelső akadókat. Az 1950-es forrás által felsorolt 7-ből 4 akadót titulál új építésűnek, a többire úgy tér ki, mint amit fel kell újítani. Az ekkor újonnan épített akadók többsége mára megsüllyedt. Hasonló ütemű süllyedést feltételezve lehetséges, hogy az 1950-ben eliszaposodottnak nevezett műakadókat akár a századelőn építhették.

Ha ez így van, minden bizonnyal elmondhatjuk, hogy a Balatonon történt a világon ismert legkorábbi tudatos állóvízi halas élőhelyfejlesztés!

Az említett 25 műakadó máig semmiféle ökológiai vagy áramlástani problémát nem okozott a tó életében. Ellenben pozitív hatásai (amelyeket korábbi cikkünkben részletesen kifejtettünk) megkérdőjelezhetetlenek, így fontosnak érezzük folytatni elődeink szép és eredményes hagyományát!”

 

Összeállította:

Nagy Gábor

Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.


Az alábbi fotókon egy balatoni mesterséges akadón ( az 1950-es években épült) fészket őrző fogassüllőket láthatunk: