Milyen halak élnek a Balaton vízgyűjtőjén?

0000. 00. 00:00:00
Halfaunisztikai vizsgálatokat végeztek az MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet munkatársai a nyáron a Balaton befolyó vizeiben. Az összesen 27 kisebb-nagyobb patak, árok és vízfolyás 55 mintavételi helyét vizsgálták a kutatók és 34 halfaj 10895 egyedét azonosították.

Sokáig csak a Balaton halfaunáját vizsgálták szisztematikusan a tihanyi tudósok, a 2000-es évek eleje óta viszont a befolyó vizekét is. Évente több alkalommal mérik fel, milyen is a halállomány összetétele.

Célunk az ökológiai ökológiai állapotfelmérés – mondta Takács Péter, aki évek óta részt vesz a kutatásokban. Ilyenkor vizsgáljuk a vizek kémiai jellemzőit is és a hosszú évek óta összegyűlt adatsorok alapján lehet elemezni a Balatonba folyó vizek halállományának változását.

Összesen 27 kisebb-nagyobb vízfolyás érkezik a Balatonba a vízgyűjtő területről, többségükön több mintavételi helyet – pontosabban 150 méteres szakaszokat – monitoroztak idén is a kutatók. A Zalában például öt ilyen szakasz van, Őriszentpétertől Szentgyörgyvárig, de vizsgálták a Zalába torkolló patakok és a Balaton déli vízgyűjtő területéről érkező patakok, csatornák vizét is. Összesen 34 halfaj egyedeit azonosították a kifogott 10 895 darab hal között.

 A kutatók tapasztalati szerint egyik évről a másikra nincs túl nagy változás a befolyó vizek halállományának összetételében, bár néhány figyelemre méltó következtetés már leszűrhető. A Balaton vízgyűjtő területén legáltalánosabban előforduló halfaj például a bodorka, az összfogás 32,15%-a, az 55 mintavételi helyből 41 helyen megtalálták.  A gyakorisági lista első harmadában olyan, kimondottan a kisebb vízfolyások jellegzetes halai közé tartozó fajok találhatók még, mint a fenékjáró küllő, fejes domolykó, kövi csík, fürge csele, de ott van a szivárványos ökle, a küsz, a naphal, sügér és persze az ezüstkárász is.

A lista végén pedig a sebes- és szivárványos pisztráng, az amur és a harcsa, -  ezek a halak  inkább véletlenszerűen találhatók meg a hazai patakokban.

Sajnálatos tapasztalat, hogy az amuri géb újabb helyen, a Boronka patakban is megjelent a Balaton vízgyűjtőjén. Ez, a rendkívül invazív, idegen eredetű faj évek óta terjedőben van hazánkban.

A halfaunisztikai vizsgálatok alapján következtetni lehet arra is, miként vándorolnak, terjednek a nem kíván vendégek, mint a razbóra, a naphal vagy a törpeharcsa. A kutatók azt tapasztalják, hogy ezek gyakorisága általában a halastavak kifolyó vizeinek környezetében nagyobb. Néhány éve például rendkívül sok apró fekete törpeharcsát találtak a déli befolyókban, érdekes viszont, hogy az idei vizsgálatban csak öt lelőhelyen kerültek elő, igaz, az egyik helyen tömegesen.

Idén ősszel még egy vizsgálatsorozatot terveznek a tihanyi szakemberek, amelyben főként a déli vízgyűjtőről érkező befolyókat monitorozzák. Arra kíváncsiak, hogy miként befolyásolja a halállomány összetételét a vízgyűjtő területen lévő halastavak őszi vízeresztése.